A burok-Bónusz fejezet: Egyedül 3/2 (magyar fordítás)

A fordítás saját, tehát ha meg is osztanátok valahol, kérlek egy, a blogomra vezető linkkel írjátok alá! 🙂

A tévedéseimet pedig nézzétek el, mint fordításban, mint helyesírásban, mint írói készségekben. Próbálkozom.

Egyedül – Bónusz fejezet Stephenie Meyer ‘A burok’ c. könyvéből!
3/2

Jared eldobja a csuklóm és megpróbál átölelni, de lerázom őt, majd Doki mellett elbotladozva Wanda felé veszem az irányt. Óvatosan kezeimbe veszem a tartályát és erősen szorítom őt. Nem tudja, hogy itt vagyok, de egy nap majd – hamarosan – el fogom mesélni neki ezt a pillanatot. El fogom mondani neki, hogy nem akartam visszakapni a testemet, amíg tudtam, hogy arra tudom használni, hogy megvédjem őt.
– Mel – mondja Jared mögülem. Most már jobban vonakodik; az ujjai finoman nyomódnak a karomhoz.
Nem fordulok hátra.
– Adj egy percet – mondom rekedten.
Csendben várakozik. Az ujjai maradnak; gyengédek a bőrömön.

Veszek pár mély lélegzetet és megpróbálok megbirkózni ezzel az új valósággal. Wanda biztonságban van és vissza fogom hozni Őt. Újra önmagam vagyok, ahogy mindig is akartam. Jared itt van velem. A családunk, Wandának köszönhetően, épségben maradt. Mindenem megvan. Senki más nincs a fejemben magamon kívül.
Így hát természetesen borzasztóan egyedül érzem magam. Nem tudom, hogy valaha is abbahagyom-e a sírást. Bár hallanám Wandát, amint biztosít arról, hogy minden rendben van. Megígértem neki, hogy boldog leszek, de nem vagyok az. Csak magányos.
– Hiányzol – suttogom a meleg fémnek a karjaimban.
Csend van egy percig Doki barlangjában. Érzem őket magam mögött, ahogy bizonytalanul álldogálnak.
– Mi történt? – kérdezem, még mindig előre nézve.
– Időben ideértem – feleli Jared.
Ezt nem teljesen értem.
– Doki? – mondom feszült hangon.
– A szavamat adtam… öm, Melanie. Ne haragudj, én nem igazán… ismerlek.
Felé fordítom az arcom, miközben beszél. Arca enyhén piros színt ölt magára és nem tud őszintén a szemembe nézni.
– Nem tudom, mennyire ismersz engem – folytatja. – Mennyi részed volt Wandával való kapcsolatomban. – Megköszörüli a torkát. – De Ő tudta, hogy ez – az adott szavam – mennyit jelent nekem. És azt hiszem én tudom mennyit jelentett neki az, hogy megtartom az ígéretemet. Itt akart meghalni.
Most már egyenesen a szemembe néz.
– Tévedett – szűröm a fogaim között. Doki rám mereszti a szemeit egy pillanatig, majd felsóhajt és vállat von.
– Azt hiszem, megkönnyebbültem, hogy Jared megállított. Remélem megbocsájt majd nekem.
A nevetésem enyhén rozsdásra sikeredik. – Abban a legjobb.
Jaredre nézek. – Követted Őt?
Bólint. – Nyilvánvaló volt, hogy valami történik.
Habozva rám pillant és látom rajta, hogy azt próbálja eldönteni, a karjaiba vehet-e már.
Arra még nem állok készen. A késre pillantok, majd vissza rá.
– Doki nem akarta úgy csinálni a dolgokat, ahogy én – magyarázza Jared, mialatt Doki idegesen végigfuttatja a kezét a torkán.
Felvonom az egyik szemöldökömet, annak ellenére, hogy le vagyok nyűgözve.
Jared meglepettnek tűnik a meglepettségem miatt.
– Én is szeretem őt – mondja. – Nem engedtem volna, hogy bármi történjen vele, amíg ki vagy ütve. Nem számít, milyen őrült tervet indított is el.
Ez a pillanat  pont olyan, mint amikor Jared besettenkedett Jamie sötét betegszobájába, kloroformmal elkábította Dokit és Wanda meg én tudtuk, hogy megértette, hogy elhitte és hogy ő az, akire szükségünk volt. Ő az én Jaredem és természetesen ugyanúgy megmentette Wandát, ahogyan én tettem volna az helyében. Tudom, mit mondana erről Wanda – arról, hogy nyugalmamat lelem az erőszakban – és majdnem sikerül elmosolyodnom.
Jared látja, hogy ezek az érzelmek elborítják a szemeimet, ellágyítják az arcomat és egy apró lépést tesz felém, hogy körém fonja a karjait – mindkettőnk köré, mivel még mindig tartom Wandát. Ez alkalommal megengedem neki. Több, mint megengedem neki – összeolvadok vele, könnyáztatta arcomat a vállán szárítom.
– Köszönöm – suttogom.
Jared csókot lehel a fejem búbjára.
Csend van. Hallom egy priccs nyikorgását; gondolom Kyle fekszik le, hogy visszaaludjon. Biztosan ezért hangzott olyan ingerültnek. Felébresztettem. Kit érdekel Doki, Jared és ennek az ismeretlen személynek a drámája, ha ki kell hagynia miatta az alvást? Nevetni támad kedvem az énközpontúságán. Nem hiszem, hogy valaha is megadnám ugyanazokat az engedményeket Kyle-nak, amiket Wanda adott. Én nem vagyok olyan megbocsájtó.
Miközben az arcom még indig Jared vállába nyomódik, hirtelen azon kezdek merengeni, mit gondolhat Doki erről az összejövetelről. Elképzelem, ahogy tekintetét másfelé fordítva áll ott kínosan. Vagy talán tévedek és bámul, próbálva kitalálni, ki vagyok jelenleg. Wanda elképzelte, hogy fognak reagálni rám az emberek. Arra számított, hogy befogadnak majd, körbe leszek véve a bizalmukkal és ünneplésükkel. Kíváncsi vagyok, eltalálta-e. Doki részéről határozottan érzek egy kis hűvösséget, bár lehet hogy ennek nem én, inkább Jared és a kése az oka. Vagy az is lehet, hogy csak miattam van. Megeshet, hogy Wanda barátai nem lesznek annyira oda értem. Úgy hívtam őket: A legjobb ittlévő emberek. Meg fog bármelyikük is bocsájtani, amiért elvettem a helyét? Elloptam a testet, amire úgy gondolnak, mintha az övé lenne?
Jamie meg fog bocsájtani? Szerintem igen. Szeret engem – ezt tudom. De hogy fog érezni, mikor meglátja Wandát egy kis fémtartályban? Boldog lesz, amiért visszakapott, mikor – számára – soha nem is tűntem el?
Szükségünk van egy testre. Jamie jól lesz, amikor maga Wanda mondja el neki, hogy minden rendben.
De Ian.
Rá nem is akarok gondolni. Ő nem szeret úgy, ahogyan Jamie. Nem hiszem, hogy szeret engem egyáltalán. Az is lehet, hogy valójában gyűlöl. Vagy majd fog, amikor felébred és Wanda már nem lesz ott.
Megígértem neki, hogy megpróbálok majd vigyázni Ianra, de érzem a csontjaimban, hogy azt nem engedné. Hogyan kérhetek őszintén bocsánatot, mikor itt állok, ebben a testben és Wanda egy konzervben van?
Szükségünk van egy testre, gyorsan.
Van egy másik ok, amiért nem akarok Ianre gondolni. Emlékszem a pár perccel ezelőtti csókunkra és emlékszem, milyen jó érzés volt. Egy részemnek már most hiányzik. Egy részem itt akarja tudni.
Megborzongok Jared karjaiban mire ő szorosabban tart.
– Minden rendben lesz – ígéri.
Hiszek neki. Belélegzem a bőre illatát, és tudom, hogy itt akarok lenni.
Túl kimerült vagyok most, hogy Ianre gondoljak. Túl fáradt vagyok bármihez azon kívül, hogy a fejem Jared karját nyugtassam és hagyjam, hogy tartson engem.
Ez zavarba ejtő lesz.

Kyle erős hangja – mely akkor is túl hangos, mikor suttogni próbál – húz vissza az öntudatba. Fekszem. Zavarodott vagyok, mint amikor először ébredtem fel. Mennyi ideig nem voltam magamnál?
– Nézz rám, Jodi. Kérlek, édes? Muszáj kinyitnod a szemeidet. Meg kell tenned ezt nekem, Jodi. Kérlek. Kérlek, szorítsd meg a kezem. Csinálj valamit.
Kyle hangja megtörik, ahogy a szempilláim felrebbennek. A ponyvák még mindig a helyükön vannak, hogy kint tartsák a vakító napfényt. Reggel van, de a fény sárga, nem narancsszínű. Hajnal már elmúlt.
Azt hiszem nem meglepő, hogy ilyen sokáig aludtam; Wanda napokig fent volt ebben a testben. Megviselte. De ez borzalmas időzítés egy alvós-napnak.
Vajon Ian felkelt már? Keres engem?
Nem engem. Wandát.
Kissé túl gyorsan ülök fel és forog a fejem, ahogy Wanda után kutatok a barlangban. A tartályt a mellettem lévő priccsen veszem észre.
– Rendben van – mormolja Jared nyugtató hangon – azon a hangon, amit beteg embereken és ijedt gyerekeken gyakorolnak. – Itt van. Nem megy sehova.
Jared a priccsnek dől a másik oldalamon. Mosolyog, a szeme sarkában fodrozódó ráncok jelennek meg. Még mindig egy jó adag óvatosság van azokban a szemekben. Nem biztos benne, hogy ugyanolyan jól ismer, mint azelőtt. Nem biztos abban, mennyire változtatott meg Wanda.
Egy lila véraláfutás formálódik a jobb arccsontján.
Megtisztítom a torkomat az alvástól és a rekedtségtől. – Bocs. És köszi. Még egyszer.
– Szeretlek – válaszolja. A szavakat úgy ejti ki, hogy sokkal többnek hangzanak, mint puszta megnyugtatás. Majdnem mint egy kihívás.
– Én is szeretlek – mondom neki, a szemeimet forgatva. – Nyilván.
Vigyorog. Csak erre van szüksége. Lehúz a priccsről és a mellkasára von.
Visszaölelem, de olyan érzés, mint a megcsalás. Még nem élvezhetek semmit. Túl sok mindent ráztam le magamról, amíg aludtam. Most felettem lóg, mint egy börtönbüntetés. Valami, amit muszáj kibírni, mielőtt bármi mást folytathatnál.
– Mi az? – kérdezi Jared, érezvén, hogy megmerevedek, mikor eszembe jut, mit kell tennem. – Meg szeretném érteni, min mész most keresztül. Beszélj hozzám.
Olyan komolynak és elszántnak hangzik – elszántnak annyira, hogy terapeuta legyen, ha arra van szükségem.
– Semmin, ami olyan bonyolult lenne – mondom és felsóhajtok. – Ian.
A kezei megmerevednek egy pillanatra, de kényszeríti magát, hogy nyugodt maradjon. Olyan kételkedést látok az arcán, ami azelőtt sosem volt ott.
– Tudnia kell. Minél tovább várok —
– Még korán van. Lehet, hogy ébren sincs. Keressük meg. – Azonnali cselekvés, Jared specialitása.
– Először egyedül kell beszélnem vele. Meg kell magyaráznom.
Jared eltöpreng egy pillanatig.
– Nem tetszik ez nekem – mondja végül. A szavai lassabbak és megfontoltabbak, mint általában. – Mérges lesz. Nagyon mérges.
– Tudom.
– Veled megyek.
– Nem. Az még jobban fájna neki. – Ebben biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy fizikailag nincs okom félni Iantől. Jobban ismerem annál. – És ne kövess engem, ahogy Wandával tetted. Ez egyértelmű. Csak tőlem kell hallania először.
Jared óvatosan bólint. A kétség újra ott van. Nem hiszem, hogy mondhatok bármit is, ami elvinné. A szavak nem elegek, főleg egy ilyen hosszú év után, mely alatt más emberek szavai jöttek ki a számon. Végül Jared is biztos lesz abban, hogy semmi nem változott meg kettőnk között csak azért mert Wanda a testemben volt és beleszeretett Ianbe. Idő és cselekvés – csak ez a két dolog lesz képes meggyőzni őt. És én. Kezeim közé veszem az arcát és először szájon csókolom, majd másodszor gyengéden hozzáérintem ajkaimat a véraláfutásához.
A börtönbüntetés érzése azonban túl erős ahhoz, hogy tovább időzzek itt. Túl kell esnem rajta mielőtt tényleg magam mellett érezhetném őt. Nem lehetek boldog, amíg ez az érzés fölém tornyosul. Az élvezet addig a pontig meg van rontva, amíg már fájdalomnak hat.
Jared megszorítja a karomat amikor elfordulok tőle. Elsétálok Doki mellett, aki halkan horkol az utolsó priccsen. Elindulok a hosszú keleti alagútban és azonnal eltölt a szürrealitás súlyos érzése.
Sosem számítottam rá, hogy újra ezt fogom tenni – keresztülsétálni ezen a sötétségen. Az utolsó alkalom olyan véglegesnek tűnt. Racionálisan persze tudnom kellett, hogy ez az egész azért volt, hogy felébredjek, leszálljak a priccsről és visszasétáljak a barlangokba. De most hihetetlennek, furcsának és helytelennek tűnik.
Az alagút megint csak hosszú és kissé ijesztő, amilyen Wandának már jó ideje nem volt.
Miközben gyorsan sétálok, az agyam előrerohan és már azon gondolkodik, mit fogok mondani Iannek. Aludni fog még? Kopognom kellene? Nem emlékszem, hogy Wanda visszarakta-e a helyére az ajtót, mikor elment.
Elképzelem Iant, ahogy a végtagjai ernyedten fekszenek a matracon úgy, ahogy mindig alszik, fekete haja vad fürtökben áll fel, sápadt szemhéjai csukva. Félek látni világoskék szemeit, mert tudom, hogy fog kinézni a fájdalom azokban a szemekben. A fájdalom, a düh és a megannyi vád amit abszolút megérdemlek.
Felgyorsítom a tempót, szinte már kocogok. Oda akarok érni hozzá, mielőtt felébred. Szeretnék pár másodpercet, hogy láthassam az arcát, mielőtt kinyitja a szemeit és elkezd utálni engem. Már konkrétan kocogok, mikor befordulok a világos térre vezető sarkon. Ez lesz az első és az ezredik alkalmam ebben a szobában. Ezen töprengek, amikor beleütközök Ianbe.

Hamarosan rakom fel az utolsó részét. Remélem élvezhető volt! 🙂

x Dorka

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s