Terítéken a K-pop/rock. Tartalom a giccsréteg alatt.

Ha megkérdeznénk pár embert, mi jut eszébe a koreai zenéről, majdnem mindenki a Gangnam Style-t említené meg először. Három éve valószínűleg az SNSD lett volna a jó válasz, de PSY térhódítása minden lehetséges jelöltet kiszorított a planétáról, aki tényleg megérdemelné, hogy beszéljenek róla. Persze a GS-ra sem tudok sok rosszat mondani, hiszen bár nem áll közel az én ízlésvilágomhoz, tökéletes paródiája Seoul “sznob-kerületének”, a Gangnamnak. Azt viszont véletlenül sem merném kijelenteni, hogy van bármi mögöttes tartalom a szám szövegében vagy klipjében. (Persze lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, hiszen az a jó, ha mindenki megpróbálja a maga értelmezése szerint fordítani a videó “mondanivalóját”. Eme tevékenységében senkit nem szeretnék elbátortalanítani.)

Ebben a kis szösszenetben néhány mélyebb jelentéssel rendelkező koreai zeneszámra vagy klipre(MV) szeretném felhívni a figyelmeteket. Ezek a tartalmak nyilván nem mindenkire hatnak ugyanúgy, hiszen van, aki más dolgokban sokkal könnyebben tapasztalja meg az ehhez hasonló impulzusokat, van, aki pedig a zenétől való ódzkodás és a giccs miatt képtelen majd befogadni a látottakat/hallottakat, viszont ha már pár embernek sikerült felkeltenem a figyelmét, annak ajánlom, hogy bátran mélyedjen bele a felszínesnek, hétköznapinak, nyálasnak tűnő alkotásokba, hiszen csak egyszer kell végignézni, hogy megleljük, mi rejtőzik a könnycsepp, a kézfogás, a nevetés, a kattogó óra mögött…

Mielőtt belekezdenék, mesélek egy történetet. Nem, valójában mindennek az előzményét mondom el: a mai napomat. Több szempontból is meghatározó volt(jelenleg próbálom mindenben Istent látni és igen, az apró változások is képesek meghatározóak lenni), hiszen ma találkoztam először olyan emberrel, aki ismeri rajtam kívül az FT Islandet, a SHINee-t, Kim Tae Woo-t…. Abból is látszik, mennyire új volt ez az egész számomra, hogy még az utóbbi kettőnek is tudtam örülni, bár még egy számukat sem hallottam. Ellenben az FT Island a kedvenc koreai együttesem és valószínűleg az egyetlen, amit értékelni tudok zeneileg. Voltak egyéb fellángolások, pl. a Big Bang Fantastic Baby-je iránt, de egy percig sem gondoltam, hogy van bármi értelme annak a számnak azon kívül hogy jót lehet bulizni(?) rá, esetemben röhögni rajta és énekelgetni a zuhany alatt a hülyébbnél-hülyébben kinéző énekesek arckifejezéseit utánozva. Mondjuk egy biztos: T.O.P-ba beleszerelmesedtem. Meg amúgy a Big Bang Secret Garden paródiájába, de kb. eddig terjed a közös üzlet. Off vége, vissza a mai napomhoz(mert az annyival sokkal érdekesebb, tudom).

Péntek van, április 11. Lelki nap. Katolikus iskolába járok, így ez egyáltalán nem meglepő. Arra számítottatok, koreai cserediákok, netán más iskolákban tanulók érkeztek hozzánk? Netán most tudtam meg egy régi ismerősömről, hogy hatalmas K-pop rajongó? Ugyan. Bár valóigaz, ismertem az érintettet, mégsem voltam tisztában az ízlésével. Ha olvastam is cikket, amiben felvállalta(bár nem tudom, mit kell ezen felvállalni, teljesen normális), hogy K-pop rajongó, nem vettem komolyan.

Egy papról van szó. Nem gondoltátok volna, mi? Megváltozna a véleményetek, ha ismernétek Őt. Mindenben Istent keresi és ez a zenével sincs másképp. Bűntudatom volt, miközben arról mesélt, mennyire jól demonstrálják az értékeinket, a valóságunkat ezek a giccsesnek tűnő klippek, melyeket én mindig úgy néztem – ha néztem -, hogy megint milyen helyes “…”, megint mennyire jó hangja van “…”-nak… Még csak a cselekményt sem figyeltem, hiszen biztosan tudtam, hogy a szerelemről szól az összes. És tényleg benne van a szerelem, mert így eladható… és mert a szerelem, a SZERETET tényleg mindenhol, mindenben ott van, irtó nehéz elkülőníteni és miért tennénk, ha tökéletesen felépíti a dramaturgiát, ha rajta keresztül bármilyen tartalmat meg lehet mutatni? A média elcsépelte a szeretetet, a legfontosabb emberi erényt, ezért félünk tőle, félünk felvállalni.

– Fuj, te már megint ezt a nyálas, giccses szart hallgatod!

Erre az lenne a megfelelő válasz, hogy:

– Igen, ezt hallgatom és megtelek Isten végtelen szeretetével, mely egy pár tragédiáján keresztül nyilvánul meg. Igen, szeretni akarok és ebben a pillanatban szeretve érzem magamat, mert látom a boldogságot és hallom az üzenetet.

Oké, tudom, ez irtó hülyén hangzik, ki mond manapság ilyet? (Ez még a Középkorban is ciki lenne.)
Ezzel is el lehetne ütni a dolgot:

– Igen és annyira jó! Neked is meg kéne hallgatnod! Imádom!

De mi a jó válasz, ha nem ez?
– Igen, mert jó röhögni rajta(?), vagy
– Igen, mert valaki átküldte(?),
– Nem, csak hirdetés (Ennél szánalmasabbat elképzelni nem tudok.)
– Ez nem giccses!! (Oké, ennél legalább felvállalja, hogy hallgatja, de egy alapvető hülyeséget mond ki. Bár nézőpont kérdése…)

Az a legjobb, hogy az emberek valahogy úgy gondolják, hogy az amcsi filmek kevésbé nyálasak, mint a keleti sorozatok, videók. A kifejezés “happy end” már annyira beleívódott a tudatunkba, hogy fel sem fogjuk, valójában milyen röhejes.

Ehhez kapcsolódóan feltennék még egy kérdést: Inkább szexista, undorítóan kitárulkozó partiszám, mint egy szám a szerelem nyálas tisztaságáról?
Tudom, sajnos a társadalom nagy része inkább az elsőt választaná, mely mutatja, milyen eltorzult valójában a gondolkodásunk.(Bár ki vagyok én, hogy ezt így kijelentsem. Ez szigorúan magánvélemény.)

 

Tehát visszatérve: a mai délelőtt után újra végignéztem az FT-s videókat, mellettük azt a kettőt, amit “A Pap” – akire ezentúl “K.”-ként fogok utalni – mutatott és elszégyelltem magam. Aztán tovább keresgéltem, ezúttal olyan videókat, amikben nem ismertem az előadókat, hogy ne tudjak “nyáladzani” a hangjukra és a “cuki fejükre”. Sőt, még végig is néztem őket. A másik fő problémám ugyanis az volt, hogy mivel eleve elrendeltnek tekintettem a románc szálat – miközben ugye nem mindig azon van a hangsúly -, semelyik klippet nem néztem végig, ill. ha végig is néztem, nem láttam, csupán bámultam. Az ember egyik meghatározó tulajdonsága, hogy képes folyamatosan bámulni valamit. Talán válaszolgat is, talán van reakciója, de az nem szívből jön, nem tudja visszaadni a kérdés, az impulzus erejét. Valljuk be, sokszor képtelenek vagyunk másokra, más dolgokra koncentrálni. Ezen még nekem is nagyon sokat kell dolgoznom. Egy zeneszámot is nagyon nehezen tudok végighallgatni, mert általában túl nagy a választék és képtelen vagyok sokáig egy helyen maradni.

Nem szeretném túlmagyarázni a dolgokat (bár lehet néha az lesz), jobb, ha Ti jöttök rá, magatoktól, még ha a jelentésetek teljesen el is tér attól, amire én gondoltam. Annak csak örülnék. A koreai szövegtől pedig ne riadjatok vissza, sokszor köze nincs a kliphez, anélkül is meg lehet érteni.

Kezdem a kettővel, amit K. mutatott:

 

Kim Tae Woo és az imádság ereje a Visszhangban. 🙂

Valójában nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban lenne bármiféle vakfolt bárkiben. Bár láttam egy kommentet a videó alatt, amelyben ez a kérdés merült fel: Dobta a csaj, mert nem öltözött ki? (valami ilyesmi)
Valószínűleg pont az történt a kérdezővel, ami velem szokott. Nem figyelt, csak néha látta mi történik valójában, amúgy meg elveszett a részletekben. Nem látta a fától az erdőt.:) Ezért nem lehet hibáztatni. Mindenesetre nem, nem azért akadt ki. Azért, mert a gyerek elfelejtette, hogy aznap van a születésnapja és csak úgy beállított hozzá ajándék nélkül, teljesen letaglózott, szinte bamba arckifejezéssel. Még meg is sajnáltam kicsit.

Csak hogy K.-t idézzem, ez a videó tökéletesen prezentálja, hogyan gondolkodik néhány ember az Úrról, vagy az imádságról. Mint egy automatáról. Bedobsz pár kérést és elvárod, hogy kijöjjön belőle valami neked kedvező. Tenni is kell azért, amit el akarsz érni. amire áhítozol. Ez tipikusan a vak hitű bolond, vagy az ateista esete, aki elengedi az ablakpárkányt, mert Isten úgyis elkapja. Ha van. Ha létezik.

Egy mosolyra mindig van idő…. tanítja nekünk a SHINee 🙂

Lehet, hogy csak én tudtam ilyen nehezen értelmezni, mindenesetre háromszor meg kellett néznem ahhoz, hogy minden részletet megértsek. Első látásra túlságosan a vizuális dolgokra koncentráltam – dolgozom rajta -, majd még kétszer megnéztem, hogy minden téveszmét elsimítsak.
Ha esetleg valaki nem érti, miért vannak feketében, hiszen nem lehet ennyi Halál egyszerre, neki mondom: bár egy koreai együttes daláról van szó, japán nyelven íródott és relatíve Japán népének. Ez nekem is akkor esett le, mikor láttam, hogy “japanese single”-ről van szó. A suliban nem tudatosult bennem, hiszen értettem pár szót, de nem gondolkoztam el rajta, hogy talán nem eredeti nyelven van. Utána már nekem is leesett a tantusz:
A fiúk halálistenek, tehát Shinigamik. (Aki ismeri a Death Note-ot, annak ismerős lehet a fogalom.) Persze akár Angyaloknak is nevezhetnénk őket, hiszen nem az a céljuk, hogy megöljék az embereket, hanem hogy végső céljukra, az Üdvösségre vezessék őket, a Mennybe. A busz pedig pont oda vezet. Azonban valaki nem szállt fel. A könyvet tartó Shinigami veszi észre, hogy valaki hiányzik, mikor a családi képre mutat. Persze miután szembesülünk a kórházban fekvő fiúval, rögtön arra asszociálunk, hogy neki kellett volna már elmennie. Kellett kis idő, mire rájöttem, hogy valójában az apjáról van szó. Van is egy rész, amikor a Shinigamikkal vitatkozik valamin, bár mi már csak azt látjuk, ahogy elviharzik.
Valószínű, hogy nem akar velük menni, de vajon miért? –> Szeretné, ha a fia még egyszer mosolyogna. Pontosabban: ha még egyszer láthatná a fia mosolyát, mielőtt végleg elmegy.
Az is mutatja, hogy ő az, aki már nem él, hogy interakciója van a halálistenekkel, pedig őket ember nem láthatja. (Emlékeztek a macskákra a háztetőn? A fiú előtt így jelennek meg.)

Végül kinyitja “pandora szelencéjét”, szabadjára engedve a lufikat, végre megmosolyogtatva kisfiát. Ezek után már békében távozhat, biccentve a halálisteneknek, mielőtt felszáll a buszra, hogy útnak induljon a Mennybe.
Mikor a fiú kinyújtja a kezét, én arra gondolok, hogy gyermeki önmaga képes felfogni, hogy ezt a csöppnyi boldogságot halott apjától kapta, ő vigyáz a mosolyára odafentről. Ez a legszebb pillanat, mikor – bár rég nincsenek egymás mellett – a lelkük közelebb van, mint bármikor, mikor kinyújtják a kezüket, az édesapa a busz ablaka felé, a kisfia pedig az ég felé.

Ezek után az egyik Shinigami/Angyal felmutatja az újságcikket, mely a fiú apjának haláláról szól. Valószínűleg valami cirkuszi tűzben halt meg, erre a – szószerinti – “bohóckodásából” is következtethetünk.

Érdekes amúgy, mennyire visszatérő motívum a koreai klippekben az ÓRA. Nagyon sok videó/dal mintha ellent próbálna mondani annak a “dogmának”, hogy az idő megállíthatatlan és alá vagyunk rendelve neki. Erre lesz még itt nem egy példa.

Következzenek mai felfedezéseim:

“Akitől egész életemben csak önzetlenül kaptam

Ez a dal Neked szól.”

az Öröktől

A következő szám rendhagyó lesz, hiszen it a dalon van a hangsúly, tekintve, hogy nem is készült hozzá videó. Viszont nem tudom nem idetenni, hiszen olyan különleges témát dolgoz fel a maga műfajában, mely annyira ritka a “macsó fiúbandák” között, hogy üdítő végighallgatni. A dallam is tetszik, bár ez ízlés kérdése. El tudnám képzelni, ahogy az anyukámnak éneklem – ha tudnék énekelni és nem röhögném el magam a felénél a zavartól. (Van a videóhoz magyar felirat.)

 

Bármi történjék, az erőfeszítés a lényeg, nem az eredmény, ugye? Még ha a jövő nem is tud megváltozni…?

Tessék, süketelek itt az idő jelentőségéről és nem hozok rá példát. Hát itt van, tessék. Mit számít az idő Koreában? A szerelmesek úgy alakítják, ahogy csak akarják. No meg persze a Halál, vagy az Isten, vagy egy Angyal, vagy egy Shinigami? Találgathatunk, de úgy sem kapunk választ a kisfiú mibenlétéről.

Ezt ma még csak kb. hatszor néztem meg. Nem mintha elsőre nem értettem volna tökéletesen, tipikusan szájbarágós. Mégis, gyönyörű és igaz. Igaz tud maradni a lassított felvétel, a cukormáz, a cserepes virág és az európai zenészek gyertyafényes zenélése közepette. Mindenképp ezt a verziót nézzétek meg, mert ez a teljes, bármennyire is zavaró az angol felirat. (Kivéve persze amikor párbeszéd van és jól jön.)
A kisfiú még csak nem is szerepel a sima MV-ben, pedig valljuk be, elég jelentős szerepe van, bár csak tippelhetünk, mi az.
És milyen igaza van. A jövőt nem lehet megváltoztatni… de minket mindig arra tanítottak, hogy az erőbefektetés a fontos, hogy te mindent megtégy. Az eredmény, a díjazás már csak a ráadás. Ha képes vagy szép emlékeket teremteni, ha képes vagy boldoggá tenni valakit, békében távozhat, te pedig megbánás nélkül élhetsz(…kivéve egy koreai tragédiában). Értékeld, amid van és ne vágyj többre, bár ez is alapja az emberi természetnek. (–> Ha meg van az áhított kettes, de már csak egy pont kellett a hármashoz, miért nem lett az? Istenem, miért??!)

Lemondani magunkról – egy elcseszett kapcsolat.

Erről a témáról meg sem próbálok ódákat zengeni, hiszen nem én vagyok benne a legjártasabb, mindenesetre még szerény önmagam is tudja, hogy egy párkapcsolat alapvető szabálya – ha tényleg akarjuk, hogy működjön – a magunkról való lemondás. A másik meghallgatása azáltal, hogy kinyitjuk a szívünket és megpróbáljuk elfogadni, hogy nem csak nekünk vannak problémáink. Nem elég letudni annyival, hogy úgysem fog működni, úgysem működött volna, nem értem a nőket/férfiakat, ahogyan ez el is hangzik a videó elején. Vonjátok le a következtetéseket. 🙂

(Amúgy nem tudom, ki figyelt fel rá, de itt is hangsúlyos az idő, a visszaemlékezés. Még az események is visszafelé folynak.)

 

Most jönnek a keményebb diók. Az FT klippek elemzése… megpróbálása. 🙂

Remélem. Tudom.

by FT Island

Hah. Na ezen jó sokat gondolkoztam, hogy iderakjam-e, hiszen bár az általam imént megjegyzett IDŐ motívumba nagyon beleillik, melyet folyamatosan felfedezni vélek az FT és igazából az összes koreai klipben, mégsem voltam biztos benne, hogy másokat annyira meg tudna érinteni benne valami(márhogy a tüneményesen felöltöztetett tagokon kívül). Én amúgy felettébb élveztem a videót, de az egyetlen, amit fel tudtam fedezni benne, mint üzenet, az a végén megjelenő vak remény volt. Amikor a már viszonylag idős nő – nyakában a Hong Ki-tól kapott pengetővel – a hallban üldögél és annak ellenére, hogy józan ésszel fel kellett hogy fogja, lehetetlen, amit gondol, lehetetlen, hogy a jövőben újra találkozik szerelmével, aki meglátogatta őt a múltban, mégis, eljön, ki tudja, talán nevetség tárgyaként mások szemében.
A pillanat pedig, mikor egy alig látható félmosollyal az arcán megérinti a pengetőt és mintha visszafiatalodna, ezt gondolja: Tudtam. Minden igaz volt… Számomra az MV tetőpontja.

Aztán – én hülye – ránéztem a címre, amit amúgy már láttam, csak valószínűleg inkább bambultam, emberi szokás szerint… Hiszen a klip TÉNYLEG erről szól. A Reményről. Akárcsak a szöveg. Tényleg elég ritka – és ez nem koreai sajátosság -, hogy a szám szövege egyezik az MV mondanivalójával, most mégis jól összehozták.

Néhány idézet a szövegből, amivel alátámasztom. Mintha magát győzködné :

“Nem tudtalak elérni
Folynak a könnyeim, fáj a szívem
De csak egy rövid időre”

“Csupán egy pillanatra tévedtél el”

“Vissza fogsz térni, vissza fogsz jönni
Nélküled nem létezem”

Tudatos áldozat. Helyettes áldozat.

az FT IslandSeverely c. videójában

Annyira de nagyon sajnáltam, hogy erről a videóról nem beszéltünk lelki gyak.-on. K. mondta, hogy nem a témához kapcsolódik, de ő is nagyon kedveli. Mikor megkérdeztem, hogyan interpretálja a cselekményét – sajnos nem láttam a címét a gépen, csupán az előadót -, ő használta a “helyettes áldozat” fogalmát, mely szerintem tökéletesen leírja, miről is szól ez az egész. Én csupán kiegészítésként teszem hozzá, hogy “tudatos”, hiszen szerintem ez is egy nagyon lényeges része. A klipben szereplő fiú tudja, mi fog történni és ha azt még is sikerül megakadályoznia – mert egyszer sikerül – akkor tudja, mi fog helyette bekövetkezni, ő mégis bátran megy a végzetébe.

Ezt a klippet nagyon sokat nem értik, úgyhogy megpróbálok egy ésszerű magyarázatot adni rá, mellyel nagyon sokan egyetértenek. Persze mi alapból hátránnyal indulunk, hiszen nem értjük a párbeszédeket – hacsak nem rögtön felirattal nézzük – és az újságkivágásokat, mifenéket. Igazából ez csupán egyféle interpretáció, amit nem kell mindenkinek elfogadnia, de hátha ötletet ad egy új értelmezéshez:

Ismét csak az IDŐ motívummal kell jönnöm. Meg a fogaskerékkel, ha már itt tartunk, mely a Hello, Hello c., szintén “IDŐ-s” számukban is jelen van. A cselekmény “koreaiasan” kezdődik, mondhatni tipikusan. Valaki meghalt, valaki siratja és hirtelen jön be a dallam, már az első pillanatokban feszültséget eredményezve. Hong Ki – az énekes, a videó főszereplője – sírva “kirohan” a templomból, ahol nem rég érhetett véget a képen lévő lány temetése. Ott belebotlik egy nagyon hasonló emberbe, aki igazából pontosan ugyanaz a személy. Rögtön letámadja szegényt, megöleli, de az nem ismeri meg őt.
Persze nem sokáig tudja magától távol tartani a fiút, hiszen Hong Ki jószerivel mindent tud halottnak hitt kedveséről, így első állomása a lány táncterme.
Ezek után minden nap vigyáz rá, nehogy baleset érje. Hamarosan a zebráról rántja vissza, mikor már majdnem elütné egy kocsi. A naptárjában 24-e van bekarikázva, tehát valószínűleg akkor fog bekövetkezni a baleset. Egyre durvábban nyomja rá az íróeszközt, ahogy napról-napra húzza át a számokat a kalendáriumban. (Fokozva a feszültséget.)
Romantikus pillanatok következnek, hiszen jól ismeri már a lányt, még azt is tudja, hány cukorral issza a kávéját, majd pontosan mielőtt leesne az eső, behúzza maga mellé az ernyő alá. Minden olyan nagyon tökéletes, hogy már várjuk, mikor fog bekövetkezni a “koreai elkerülhetetlen”…

Tudja, hogy a lány megmentésével azt érte/éri el csupán, hogy így ő lesz az áldozat. Baljós előjelek utalnak a végkifejletre, mikor a boltban Hong Ki meglát egy órát (mit mondtam a motívumokról, hm…?) és eszébe jut valami, ezért inkább nem veszi meg. Sajnos ezt kedvese félreértelmezi és odaadja neki ajándékba.

Hong Ki, miközben nézi a lány próbáját, belegondol, mi történne, ha nem lenne elég erős, ha nem áldozná fel magát. Valószínűnek tartom, hogy az élet fájdalma kedvese nélkül gyötrelmesebbnek tűnik előtte, mint a halál nyugalma és nem akarja újra átélni a temetést. Mikor kimegy a teremből, akkor “csempészi be” az ajándékórát a lány Hong Ki zsebébe, ezzel mintegy elrendelve a sorsukat. Ekkor találja meg a haláláról szóló cikket is. Elzavarja Hong Ki-t, aki megpróbálja lebeszélni a táncmeghallgatásról.

A tetőpont három helyről indul, de végül egy pontban fog találkozni. Ahogy a részeg sofőr beül a volán mögé, a lány elhatározza magát és elindul a meghallgatásra és Hong Ki a végzetébe, a zene lehalkul, hogy hirtelen kitörjön, ahogy a cselekmény a végkifejletbe ér:

Hong Ki-t elütik, a zsebóra pedig az aszfalton landol a feje mellett.
Ahogy a lány az újságcikket nézi, az lassan megváltozik: autóbalasetből meghallgatásra.

THE END.

Hong Ki, ahogy a férfi az In Heaven videójában, valójában nem egy új esélyt kapott, nem egy jobb jövőt, hanem időt arra, hogy emlékeket csináljon, a szerelem ajándékát kapta meg. Én többet közt ezt találom elbűvölőnek ezekben a klipekben: nincs megváltás, nincs komédia, nincs “happy end”, de mégis, annak ellenére hogy tragédiával végződnek, úgy érezzük, kaptak valamit és ezáltal mi is többek lettünk valamivel.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy másik, szintén elterjedt, bár hibás értelmezés szerint – melybe én is beleestem az első nézésekor felirat nélkül – a lány nem a halott kedves, csak nagyon hasonlít rá és mikor rájön a cikk láttán, hogy Hong Ki emiatt van vele, “kiakad” és elküldi. Hong Ki pedig pont ott van, amikor majdnem elütik, mert már paranoiás a kedvese halála miatt és sikerül megmentenie a lányt, így valamelyest leróva a tartozását, amiért az első lányt hagyta meghalni.)

Terveztem még, hogy írok pár szót a Hello, Hello-ról, de mivel arra még két oldal, s két óra sem lenne elég, rátok hagyom az értelmezését, mert az még ennél is komplikáltabb. Ezidáig senki nem talált rá értelmes magyarázatot, mely minden vele kapcsolatban felmerülő kérdésre választ adna. Jó találgatást!

Segítek, a helyettes áldozat ebben is benne van. Az egyik értelmezés szerint. 😉

 

x Dorka

Advertisements

2 responses to “Terítéken a K-pop/rock. Tartalom a giccsréteg alatt.

  1. Nekem személy szerint az egyik kedvencem ez a blog. Eddig is voltak elképzeléseim hogy kb miről szólnak a fent említett klippek, de még így is rengeteg új dolgot fedeztem fel bennük, miután elolvastam a gondolataidat. Hihetelen nagy különbség van a nyugati és keleti popkultúra között. Az előbbiben már sajnos inkább a “mutassunk meg minél többet” stratégia érvényesül, ami sokszor a minőségi zene kárára megy. A keleti klippekben viszont teljesen más témák vannak jelen, amik számomra sokkal közelebb állnak. És nem mellesleg a zenéik is sokszor jobbak. Remélem ez némi hatással lesz majd a nyugati popkultúrára is. Csak így tovább! 🙂

  2. Pontosan, nagyon örülök, hogy ebben egyetértünk. Bár nagyon sok “nyugati” zenét szeretek én is, egyre gyakoribbak – ahogy te is mondtad – a számok kárára készült videók.. Bár nem mondom, hogy minden, ami K-pop, tökéletesen olyan, ahogy az meg van írva, de néha még is találunk igazi gyöngyszemeket, amik érdemesek arra, hogy beszéljünk róluk és netán-tán megosszuk másokkal is, akiknek elegük van a sok “szennyből”. 🙂
    Köszi ^^

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s