Csillagainkban a hiba….

Csillagainkban a hiba

Június 5, 14:30, pécsi premiervetítés a Cinema City-ben. Körülbelül nyolcan voltunk összesen a moziban, de a film megérte a pénzét és a rohanást órákról helyszínre.  Nem bántam meg, bár eleinte voltak kisebb-nagyobb fenntartásaim, mióta egy öröklétnek ható négy évnyi várakozás után a Burok film olyan felkavaróan *khm* rosszra sikeredett, hogy azóta sem épültem fel teljesen a sokkból…

A Burokos példa már csak azért is vág ide, mert nem szeretném, ha bárki is abba a tévhitbe ringatná magát, hogy elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, mert a TFiOS az egyik kedvenc könyvem. A Burok is az egyik kedvencem, a filmet mégis borzasztónak találtam/találom. Ezzel ellenben viszont a vélemény mindenképpen szubjektív lesz, tehát ha valaki nem így gondolja, ossza meg velem nyugodtan saját tapasztalatait a művel kapcsolatban e-mailen vagy kommenteken keresztül.

“Bármi történjék, szeretlek.” Egyáltalán NEM így éreztem magam a Burok után és a TFiOS film megnézése előtt…

Tehát..

Csillagainkban a hiba.

Meg John Green-ben, amiért nem fizette ki a könyve alatt elsírt zsepiket és sajnos, vagy nem annyira sajnos, a filmes stábban is ugyanezen ok miatt. Komolyra váltva a hangnemet, nagyon örültem, hogy képes volt hatással lenni rám a film azok után is, hogy mindig tudtam pontosan mi fog történni. Mondjuk még így is képes voltam végig izgulni az egészet, hogy hááátha nem – ami persze hülyeség – és a legjobb részek ugyanúgy ütöttek a mozivásznon is, mint a lapokról.

Nagggyon-nagyon hű adaptáció. TUDOM TUDOM nagyon sok részt kihagytak, de ha figyelembe vesszük mennyit tettek bele és milyen sok párbeszédet, idézetet emeltek át a könyvből egy-az-egyben, akkor tényleg azt kell mondjam, hogy ritkán találkozom ilyen sikeresen végrehajtott feladattal adaptációk terén. Szinte minden második mondatnál összekacsintottam párhuzamos személyiségeimmel, hogy “igen, igen, ezt is olvastuk…”.

A színészi alakítások fantasztikusak voltak, már ha csak a főszereplőpárost nézzük. Shailene és Ansel tökéletes munkát végeztek, a film során egyszer sem jutott eszembe, hogy a Divergentben testvéreket játszottak. Ansel a protagonista minden mozzanatát képes volt megtölteni természetes humorral és könnyedséggel, ugyanez igaz Shailene-re is, aki hibátlanul hozta Hazel szarkazmusát és ahogy sírt ( nekem is kellett )…

okay

Egyedül az anyja arcjátéka és ‘ “kicsi Hazel” túlságosan egészségesnek tűnése’ idegesített kicsit, de ez egyéni megítélés. Oh, és az apja karaktere számomra nagyon elütő volt a könyvbelihez képest, ami mondjuk annyira nem volt zavaró.

lily kenna, sam trammell, laura dern

Kiemelném még, hogy olyan szempontból is szimpatikus volt a film, hogy Hazelt nem próbálták megszépíteni, nem próbálták úgy beállítani a betegségét, mintha egy kicsit elfehéredne tőle és karikásak lennének a szemei, de azért gyönyörű és hibátlan maradna. Persze Shailene így is gyönyörű volt, de lerítt róla, hogy nem egészséges. A hangja pedig – lehet, hogy alapból ilyen neki, nem tudom – tényleg hasonlított egy haldokló emberére.

Negatív kritikát a fentebb említettek ellett nemigen tudok mondani, kivéve, hogy talán kicsit lassan indult a dolog, de ez valószínűleg kellett az egésznek a hangulatához (ami nagyjából elkapta a könyvét).

Aki még nem olvasta a könyvet, az mindenképp tegye meg. Ha tudja, eredeti nyelven, mert azért a fordítás nem az igazi. (Respect a fordítóknak, tudom, hogy nehéz és tudom, hogy én sem tudnék jobbat..) Aki olvasta, az tudja, miről beszélek “benzinkutas rész” címszó alatt. Jó, jó, imádtam, akárcsak a könyvben, de messze nem volt olyan kidolgozott és kicsit mintha el is kapkodták volna. Pár dolog még hiányzik, de így is bőven élvezhető volt a műremek.

Peter Van Houten karaktere kicsit sokkolt. Bár nagyon “up to date” voltam minden TFiOS hírrel kapcsolatban, az valahogy kiszelektálódhatott az agyamból, hogy Willem Dafoe fogja játszani őt, aki amúgy egy általam igencsak kedvelt színész, de olyannyira nem PVH-ként élt az agyamban (még mindig nem), hogy próbálok magamhoz térni az élményből. (Amúgy jól játszotta, de hát egy ilyen kaliberű színésztől nem is várhatunk mást.)

John Green végül egy kocka erejéig sem jelent meg a vásznon, ami valljuk be, nagy hiányossága a filmnek. (Nerdfighterek, egyet értetek?)

A befejezést elkapták, a pontot feltették az ‘i’-re, gyönyörű keretet adva egy gyönyörűen-tragikusan-groteszken-viccesen-könnyfakasztóan-supercalifragilisticexpialidocious történetnek.

Egyéb info TFiOS olvasottaknak:

Egyéb hiányosságok, amik jó lett volna, ha túlélik a “végső vágást”:

Közös videojátékozások, amiből még inkább megismerhettük volna Augustust; Augustus mániái bizonyos popkulturális filmekkel és referenciákkal kapcsolatban, az előbb említett ok miatt; Caroline, Gus volt “barátnője”; a vita Augustus és mamája között mielőtt a főszereplő Amsterdamba megy….. biztos van még pár, de most ezek jutottak eszembe. Annak örülök, hogy Kaitlynt kihagyták, olyan szinten jelentéktelen volt az a pár oldal, amíg részt vett Hazel túlcsorduló szociális életében.

Mindenkinek ajánlom, aki szeret egyszerre nevetni és sírni, aki szereti John Greent, aki… ha már itt tartunk: Emberek, olvassatok JG-t!

Alaska nyomában
Papír városok

stb…

Isaac-et nem is említettem. Azt hiszem, ez mindent elmond:

A Fault In Our Stars

x Dorka

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s