Pillanat szülte hősök, Emberek

Ahogy mindennapi kellemetlenségek és furcsa szituációk is kihozhatják az emberekből addig rejtett énjüket, a tragédiákkal sincs ez másképp. 9/11, Titanic, tsunamik, túszejtések… hány szörnyeteget teremtettek, amint élet és halál közt egyensúlyoztak? Hány ember halálát követelték inkompetensek, önzők vagy épp gyávák cselekedetei?

Ezek az események azonban másra is felhívják az emberek figyelmét: a hősökre. Így nevezzük őket, miközben az emberi lét általános dogmáját kellene megtestesíteniük, amit oly sokan elfelejtünk és elfelejtettünk kutyaszorítóba kerülvén. Ezek az Emberek nem különböznek társaiktól: lehetnek szélhámosok, gyilkosok, apák, gyermekek, hazugok, elveszettek. Valamiféle eltérés mégiscsak van bennük. A döntés, melyet a kritikus pillanatokban hoznak és mellyel mások életét és biztonságát helyezik sajátjuk, vagy egyéb indokok elé.

A sok trilliárd közül csupán néhányat említenék meg, akikről ti is olvashattatok és hallhattatok a médián vagy mások elbeszélésén keresztül. Nem tűnik fairnek, amiért az emberiség mindig csupán 1/2000-edét emeli ki a tragédiák Embereinek, de úgy hiszem, szükségünk van a nevükre, az utolsó szavaikra, mert ettől mi is kicsit jobbá válunk, vagy elgondolkozunk tetteinken és rajtuk keresztül az összes hasonlónak tudattalan emléket állítunk.

1. Hálával emlékezve Benjamin Keefe Clarkra és a 9/11-es tragédia összes hősére

benjamin clark

Ben Clark

Benjamin Clark, ex-tengerészgyalogos, az eset idején szakács a World Trade Centerben. Mellékállásban ötgyermekes apuka, férj, gyermek és megannyi lélek bajnoka 2001. szeptember 11-én. Clark a tragédia idején ugyanúgy végezte munkáját, mint egy átlagos napon, mikor fültanúja volt a kezdetnek. Akárcsak a többi vele dolgozó vagy mellette tartózkodó ember, ő is biztonságban kiért volna az épületből ha nem bizonyosodik meg arról, hogy mindenki elment  a részlegéről és az emeletről. Még ezek után is esélyes lett volna egy boldog életre gyermekeivel, de többször is megállt, hogy segítsen a hátramaradtaknak. Utoljára akkor látták, mikor pár emelettel lejjebb egy idősebb hölgyet és három férfit vezetett ki az épületből. Minden évben, családja és barátai megemlékeznek önzetlenségére, mely véget vetett földi életének.

2. Köszönettel Lee Yoon Hye-nek és az Asiana Airlines 214-es járatán tartózkodó személyzetnek

lee yoon hye

Lee Yoon Hye

Akiknek köszönhetően két ember kivételével mindenki épségben kiért a lángoló járműből. Lee, a maga apró termetével – saját szavaival élve – csak arra tudott gondolni, hogy el kell oltania a tüzet és evakuálnia a gépet. Mintegy ösztönösen cipelte ki a hátán az utasokat, az adrenalintól észre sem véve, hogy a művelet végzése közben eltört a farcsontja. Több szemtanú erősítette meg, hogy az apró légi utaskísérő miként viszi a nálánál nagyobb utasokat és megy vissza újabbakért. Maga és társai hősiessége példát állít minden steward(ess) és ember elé a higgadt hatékonyságával.

3. Victor Flores, egy önzetlen barát

victor flores

Victor Flores

2009-ben két gyermek, az akkor 7 éves Aiden és 9 éves Victor együtt játszott az utóbbi kertjében, mikor a fiatalabbik heccből ráment a házi tavuk jegére, bátorítva barátját is, hogy kövesse. Aiden alatt beszakadt a jég és a fagyott vízbe zuhant. Barátja megpróbálta kihúzni, de ő is belecsúszott a tóba. Ennek ellenére meg tudta őrizni hidegvérét és sikerült kimásznia a vízből, bár pánikba esett barátja egyre csak próbálta lenyomni, hogy mentse magát. Victor keresett egy hosszú rudat, de a vízben remegő gyermek szorítása egyre csak lecsúszott róla. A szülők közben hívták a 911-et. Egy tűzoltó az eset után úgy nyilatkozott, hogy Victor volt az igazi hős, ők csupán pontot tettek a fáradozásaira.

4. A Sewol tragédia hőssé avatottjai és a névtelen megmentők

park ji young

Park Ji Young

22 éves Sewol személyzeti alkalmazott a tragédia idején. Mentőmellényeket osztott a diákoknak és a kapitány utasítása ellenére, hogy mindenki maradjon a kabinokban, arra bátorította őket, hogy ugorjanak a vízbe. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért nincs rajta mentőmellény és nem jön-e velük, csupán azt felelte, hogy “rendben lesz és majd elmegy, miután mindenki épségben kijutott”.

yang dae hong

Yang Dae Hong

A 44 éves alkalmazott halála előtt még fel tudta hívni a feleségét: “A hajó már megdőlt. Használd a pénzt a bankszámláról a gyerekek taníttatására.” Az asszony megkérdezte, mi történik, mire ő csak ennyit felelt: “Nem tudok sokat beszélni, segítenem kell a gyerekeknek.”

A túlélők elbeszélései alapján nagyon sok diák vette le mentőmellényét vagy nyújtott egyéb segítséget bajtársainak, ezzel saját életét veszélyeztetve. Egy hat éves kisfiú ötéves hugicájának adta mentőmellényét, hogy ő addig elmegy megkeresni a szüleiket. A kislány túlélte.
Jeong Cha Ung, egy kendo-s fekete öves volt a tragédia első megerősített áldozata mások mentése közben halt meg, miután mentőmellényét barátjának adta. Szintén túlélő diákoktól tudjuk, hogy Nam Yoon Cheol(36) és Choi Hye Jeong(24) – két tanár – legalább 10 gyermek életét mentette meg, mielőtt elmerült az emelkedő vízben.
Kim Ki Woong és menyasszonya Jeong Hyun Seon szintén kijuthatott volna a balsorsú hajóból, ha nem maradnak hátra diákokat menteni.

kim ki woong and fiancée

Kim Ki Woong és Jeong Hyun Seon

5. Nem kell emberré válni ahhoz, hogy valakiből hős legyen: Kabang

Kabang, a Fülöp-szigeteki kutya mára már nemzeti hősként tisztelt lakos és családtag. Rudy Bunggal befogadott kutyusa – anno kóbor – a férfi 9 éves kislányával és annak 3 éves unokahúgával sétált, mikor meglátott egy feléjük száguldó motorbiciklit. Szemtanúk szerint a  gyerekek nem vették volna észre a járművet és szörnyű baleset áldozatai lettek volna, ha Kabang – észlelvén a veszélyt – nem ugrik neki a motornak, ezzel megmentve kis gazdáit. Ezután nem volt vége megpróbáltatásainak, kétheti kóborlás után visszatért a családhoz, fél pofája leszakadva és készen az elaltatásra, melyet Bunggal érthetően ellenzett.

kabang

 

Kabang boldogan élt és még kölykei is születtek, de sajnos a seb elfertőződött és antibiotikumokat kellett kapnia, de a műtétre nem volt pénze a családnak. 2012-ben egy New Yorki nővér megismerte a hős állat történetét és adományokat gyűjtött a beavatkozására. Sajnos nem sokkal később az állat szívférges lett és fertőző nemi daganatot állapítottak meg nála. Kabang kemoterápiát kapott és végül 47 ország adományaiból átesett egy sikeres műtéten. Június 8-án tért vissza Zamboangába, ahol hősként fogadták. Az állat azóta is boldogan él, a hiányzó testrészt és körülrajongást kivéve pedig olyan normálisan, ahogy azt egy kutya teheti.

6. Történetek a Titanic fedélzetéről

edward j smith

 

Edward John Smith hőstetteiről nem tudok regényeket írni, mert talán nem is voltak neki. Olyanok nem, amikről tudnék. Amiért mégis megemlítem, az a felelősségvállalása és bátorsága. Smithnek valószínűleg volt akkora reputációja, hogy elvitethette volna magát valamelyik mentőcsónakkal, de ő mégis úgy döntött, a járművön marad és így végül hősies halált halt mint a Titanic kapitánya. (Ellenben Sewoli kollégája, miután értelmetlen utasításokat adott ki a fedélzeten lévőknek, elsők közt hagyta el a diákokkal teli hajót, mikor az süllyedni kezdett.) Smithről bár rosszabbnál-rosszabb pletykák terjengtek (többek közt alkoholista is volt), megmaradt a történelemben, amiért a Titaniccal tartott utolsó útján a tenger fenekére.

Nagyon sok magas rangú férfinek ajánlottak fel helyet a mentőcsónakokon és nagyon sok közülük visszautasította. Köztük volt Walter Douglas, aki azt felelte, nem érezné magát embernek, ha elmenne az utolsó csónakkal, amit mellesleg ő segített leereszteni.
Isidor Strausnak szintén felajánlottak egy helyet kora miatt(67), de nem fogadta el. Felesége, Ida Straus nem volt hajlandó férje nélkül menni, ezért egyik barátjuk elintézte, hogy együtt szállhassanak csónakra. Isidor keményen azt felelte: “Nem megyek a többi férfi előtt.” Felesége pedig még mindig nem tágított mellőle, mondván: “Nem leszek elválasztva a férjemtől. Ahogy éltünk, úgy halunk meg most is, együtt.”
Charles Joughin is a személyzet része volt, mint főpék. Nőket és gyerekeket segített a mentőcsónakokra, de sokan közülük úgy érezték, a Titanic biztonságosabb, ezért visszamásztak. Ezeket az embereket visszakényszerítette, szó szerint visszadobta a csónakokba több társával együtt. Bár kinevezték a 10-es mentőcsónak kapitányának, nem hagyta el a hajót. Végül a vízben végezte, de mivel kellő alkoholmennyiség volt benne, alig érezte a hideget és később a Carpathia mentette ki. Lábsérüléssel megúszta, de kész volt életét veszteni más emberek mentéséért és ezért ugyanannyi tisztelet jár neki, mint rosszabbul járt társainak.
Benjamin Guggenheim szintén bátran nézett szembe a halállal: “Felöltöztünk a lehető legjobban és kész vagyunk úriemberekként elsüllyedni.” Emellett hagyott egy túlélő üzenetet: “Mondják meg a feleségemnek, ha titkárom és jómagam elsüllyednénk, mondják el neki hogy a végéig tisztán játszottam a játékot. Nincs nő, aki a fedélzeten maradhat, mert Ben Guggenheim gyáva volt.” Guggenheimet és inasát utoljára a fedélzeti székeken látták, amint szivaroznak és brandyt iszogatnak. Mindketten elmerültek a hajóval. Guggenheim egyik utolsó cselekedete az alábbi üzenet megírása volt: “Ha bármi történne velem, mondják el a feleségemnek, hogy mindent megtettem, ami tőlem tellett, a kötelességem elvégzésében.” Ben Guggenheim tökéletes példája annak, mennyit változtathat egy ember felfogásán a halál árnyéka. Guggenheim sosem volt mintaférj, jó üzletember vagy erkölcsös férfi. A Titanicon is francia szeretőjével utazott. Ennek ellenére utolsó óráiban kiérdemelte méltó helyét a hősök csarnokában.

walter douglas

Walter Douglas

Isidor és Ida Straus

Isidor és Ida Straus

Charles Joughin

Charles Joughin

Ben Guggenheim

Ben Guggenheim

Szintén itt említeném meg a Titanicon játszó zenészeket, aki minden pletyka ellenére NEM voltak magyarok. Ez mit sem von le hősiességükből, amit a tragédia idején tanúsítottak. Túlélők szerint szinte a végéig zenéltek és végül mindannyian követték az Álmok Hajóját sós sírjába.

Megérdemlik, hogy név szerint említsem meg őket:

Theodore Ronald Brailey – angol zongorista

Roger Marie Bricoux – francia csellista

John Frederick Preston Clarke – angol bőgős

Wallace Hartley – angol hegedűs, a zenekar vezetője a Titanicon

John Law Hume – skót hegedűs

Georges Alexandre Krins – belga hegedűs

Percy Cornelius Taylor – angol zongorista

John Wesley Woodward – angol csellista

 

A Titanic hősies zenészei

A Titanic hősies zenészei

Végül de nem utolsó sorban itt említem meg a Carpathia személyzetét és közülük is kiemelném Arthur Henry Rostront, aki lekapcsolta a hajó fűtését és egyéb szolgáltatásait, hogy teljes sebességgel száguldhasson a Titanic felé jéghegyeket kerülgetve.
Dr. Lengyel Árpád, mint a hajó egyetlen mentőorvosa, oroszlánrészt vállalt a 705 sebesült és hipotermiás túlélő ápolásában, gyógyításában és vigasztalásában. Az esetet követően többé nem szállt tengerre és nem is volt hajlandó – néhány szakmai felkérést kivéve – a tragédiáról mesélni, minthogy a szörnyű emlék egész életében elkísérte. Jómaga és társai hatékonyságának köszönhetően volták csupán képesek ellátni a fedélzetre felvett 705 utast és tengerészt.

Arthur Henry Rostron

Arthur Henry Rostron

Dr. Lengyel Árpád

Dr. Lengyel Árpád

7. Hálával minden hétköznapi és tragikus hősnek, akit kihagytam ebből a felsorolásból.

Mindig, mindig, mindig van valami, amiért hálásak lehetünk.

Mindig, mindig, mindig van valami, amiért hálásak lehetünk.

 

Eredetileg olyan bejegyzést akartam, melynek a végén megemlítem az ellenpólust, a “pillanat szülte szörnyeket”, de a poszt végére rájöttem, hogy nincs értelme olyan neveket emlegetni és olyan emberekre emlékezni, akikre nincs miért felnéznünk. (Legalábbis ilyen esetekben.)

Köszönöm, hogy végig olvastátok, mivel nagyon sokat szenvedtem a megírásával, főleg, mert minden második idézetnél vagy sornál öt zsepit áztattam el.

A lista lezárult, de még egy embert muszáj megemlítenem, főleg, mert olyan nagy hatással volt rám a hite és meggyőződése. És gyávasága.

A sewoli tragédia egy iskolai kirándulásnak indult, melyet az igazgatóhelyettes álmodott és szervezett meg. Kang Min Kyu(52) az elsők között volt, akik megmenekültek a hajóról, de a bűntudat addig emésztette, amíg nem sokkal később övével fel nem akasztotta magát egy fára. Nagyon sokan emlékeztek meg rá temetésén, többet közt lányai, családja és diákjai. Hagyott egy búcsúlevelet, melyben ez állt: “Egyedüli túlélni, miközben 200 élet elszámolatlanul marad, túl fájdalmas. Vállalom a felelősséget. Én akartam a kirándulást. A mennyben talán újra tanára lehetek azoknak a gyerekeknek, akiknek nem találták meg a testét.”
Bár az öngyilkosság magában gyáva cselekedet és Kang Min Kyu semmiképp nem sorolható a hősök közé, mégis fáj érte a szívünk, amiért magára vállalta egy baleset felelősségét. Nyugodjon békében!

x Dorka

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s